Édesszájúak előnyben !

Nyakunkon a Szilveszter ! Aki otthon, esetleg baráti, rokoni körben várja a holnapi petárda durrogatást, tűzijátékot , annak igazán jó szívvel ajánlok egy-két további nyalánkságot.

Figyelem! Édesszájúak előnyben!

Minden további szószaporítás helyett elsőnek jöjjön egy régi, sokszor próbált, jól bevált Szilveszter-sütemény. Ha biztosra akarunk menni!

Szilveszter sütemény


Fél kg lisztet, egy csomag sütőporral (kis csomag, 7 gramm) huszonöt dkg cukorral, húsz dkg zsírral - igen, zsírral - és kettő egész /!/ tojással jól összedolgozunk.

A tésztát két részre osztjuk. Az egyikhez jóféle kakaóport szórunk / kb 2 púpozott evőkanállal/ vagy 20 dkg étcsokit reszelünk /naná, hogy evvel finomabb /, ehhez a kakaós adaghoz tuti kell pár kanál tejet is tenni, mert a kakaópor kiszippantja a nedvet és olyan lesz az állaga, mint a cipőtalp /békebeli/.  A másik feléhez egy zacskó vaníliás cukrot adunk /lehet kettő is/. Nem fog ártani.

A félujjnyira sodort tésztából  kis pogácsa szaggatóval a lazán lisztezett deszkán lapokat szaggatunk. A fehérek tetejére kristálycukrot hullajtunk / ha van durvább, az a jobb/, aztán jól bemelegített sütőben, zsírozott tepsin igen rövid idő alatt halványsárgára megsütjük.

Ha rám hallgattok, érdemes vegyesen sütni, fele fehér, fele fekete, így a fehér lesz az etalon a sütési eredményt illetően. Amikor a fehér egészen világos rózsaszínbe hajlik, akkor nem várhatunk tovább. A Kirámolni a sütit, de azonnal !

Ne gyulladjunk be, ha a frissen sült lapkák nem tűnnek túl strapabírónak. Óvatosan, lapáttal rakosgassuk tálcára, majd ha hűlésig  békén hagyjuk, az eredmény maga lesz a tökély. Vagy valami nagyon hasonló.

De ezt a rutin igazolja majd nálatok is /he-he/

Kihűlés után egy fehér egy fekete lapot finom baracklekvárral össze ragasztunk. Tán mondanom sem kell, mégis mondom, hogy  a fekete az alsó, a fehér kristálycukros a felső. Tálalás, falás. Ezt a sorrendet nem érdemes felcserélni. Helyesebben: Tálaljuk, falják.

Ha cukmisság és egyéb folyékony élvezetek fogyasztásától némi csömört éreznénk, jó szolgálatot tehet valami testesebb étek.

Meg különben is, nem mindenki rajongója a dolce vitának (na jó, majdnem mindenki, de ezt most nem az a film).  Van, aki sósan szereti !

Sósszájúak kedvéért egy másik bombabiztos recept: Brindzás pogácsa....

 

 

Brindzás pogácsa


25 dkg finomlisztet és 25 dkg juhtúrót, 20 dkg margarinnal, csipet sóval /tényleg csipet legyen ám/ kevés tejföllel és egy egész tojással összegyúrunk. Ha van időnk, lehet kétszer hajtogatni, de ha nagyon nyakunkon a tatár, nem érdemes, így is pillanatokon belül el fog fogyni ez a ropogtatnivaló....

Szóval, az összeállított tésztát lappá próbáljuk sodorni, sikerülni szokott. Ezután kis pogácsaszaggatóval kilyukasztgatjuk a tésztát és most figyeljünk!

A kb kétujjnyira formált pogik tetejét tojással megkenegetjük és roskadásig rakjuk reszelt sajttal. Hogy milyen sajtot vegyünk? A választás totál egyéni fantázia, ízlés dolga. Bármilyen finom – és igazi -  sajt jó lesz. Szóval a szaggatást addig folytatjuk, amíg van mit.

Nasi-költeményeinket előmelegített, forró sütőben - ez hagyományos villanysütőben kb 180-190 fok – erőteljes rózsaszínűre sütjük. Sütés után ajánlatos legalább a parti első vendégeinek érkezéséig jól elrejteni magunk és családtagjaink elől, feltéve persze, hogy a  a vendégeket is szeretnénk megkínálni. Vigyázat! Az illata fenséges, ez árulkodó jel lehet a rejtekhelyet illetően. Csak úgy mondom…

A receptekhez sok sikert a bulihoz jókedvet az ÚJÉVHEZ pedig mindenkinek sok boldogságot, bort, búzát, békességet!

A fenébe ! Nem bírom abbahagyni, de folytatni se  :)

Utóirat : a brindzás pogácsa követeli a megfelelő folyadékbevitelt. Fogyasztója italban ne szenvedjen hiányt!


0 Tovább

Vissza az időben!

avagy, hogyan dobjuk fel a megszokott karácsonyi lakomát - de gyökeresen ám!

Kezdem azzal, hogy rengeteg "praktikus és hasznos tanácsot" olvashatunk, miképp  rövidülhet ünnepek idején a konyhában eltöltött idő. Mégis...ha statisztikát készítenénk honi szokásainkról, valószínűleg tekintélyes óraszám kerekedne az erre fordított időről. A bevásárlással kezdődően, a terítésen át egészen a mosogatásig. Igyekszünk egyszerűsíteni, rendszerezni, tervszerűsíteni és minimalizálni.

Nálam általában minden hiába! Nem sikerül. Szűkebb környezetem körinterjújának eredménye szintén ezt mutatja. 

Aztán itt van a változatosság igénye, mely mint tudjuk, gyönyörködtet. Ez a dolga. Ha már meguntuk a hal-pulyka-bejgli háromszögre igazított ünnepi fogások körét és pont karácsony táján már nem egyszer vetettük be a legtrendibb fogásokat, melyekkel  nem mindig arattunk osztatlan elismerést, nos, gondoljunk arra, talán van még remény. 

Igaz, hogy a hagyomány az első...és még valami.

A kiváncsiság.  Ilyenkor -   kicsit talán több szabadidővel  - bátrabb a kísérletező kedv. Fókuszáljunk erre.

***

Újdonság = régiség? Nos aki szeret utazásokat tenni Gasztronómiában, annak ajánlom jelen utazási ajánlatomat, mely visszafelé vezet az időben ! Egy újszülöttnek minden vicc új, találhatunk valami használhatót,  meríthünk elmúlt korok ünnepre készülődő szakácsainak ötleteiből.

Elmúlt századok hangulata legalább akkora élmény lehet egy ünnepi asztalnál, mint az "ilyetsohaseholnemettemmég!" -felkiáltásokkal honorált sk-kreáció.  Merthogy "ilyetsohasehol...stb.." erre ugyanúgy érvényes lehet.

Régi korok ízeinek elővarázsolásában általában az első bökkenő: nem értjük a régi szakácskönyvek receptjének dohos  szövegét. Második: nem elérhető az alapanyag. Hát ezt most és itt elfelejthetjük ! Mindenre választ adok !!  Ha hiszitek, ha nem! Na jó...legalábbis megpróbálkozom, mert a kiváncsiságom - majdnem - határtalan.

No elég az önreklámból, csapjunk a levesbe! Időutazás a fazekak körül, indul!

Szakácskönyvecske

XVI. század. udvari szakácskönyv - Erdély:

.."A régi mesterek az tehénhúsból harminczhárom tál étket szoktanak volt csinálni" állítja a szerző.

Egy fogás ezekből:

.."Abárlott tehénhúst végy. Petreselyem gyökeret vess az kaszás lébe, reá vereshagymát is vess keveset, petreselyem levelet is. Mikor osztán az megfő, savát megadod, fel akarod adni, egy tálra való kaszás levet megcsinálhatsz hat avagy hét tikmonynyal, ehhez képest hozzá tudsz készőlni, vagy öreg tálra akarod csinálni vagy egyenkint. Mikor osztán mindenképen készen vagy, fel akarod adni, eczetben verd bele a tikmonyokat, tiszta habaró fával töd meg. Erősen habarjad, hogy meg ne sugorodjék.."

Világos nem? Ha sikeresen abároltunk és a tikmonyokat is ügyesen bévertük az eczetbe, valamint a sugorodást is elkerültük, már tálalhatunk !

Tova:


Szakáts mesterségek könyvetskéje 1785-ből ! Kiadásának helyszíne: Nagy Szombat .

Igen érdekes fogást ajánlok innen:


Főtt szömörtsök gomba és szeg-füves sása készítése az ínyesmesterek álma !

.."egy tsuporba tégy riskását, metélt petreselymet levéllel együtt, főzd meg jól.: ez meglévén a 'gombát mosd meg és töltsd meg véle és a levét öntsd a ' gombára abba petreselyem levelet, főzd meg jól: bors, gyömbér bele eczetet is, és savát meg adván jó meleged add fel !

Jöhet a szeg-füves sása:

.."bort, mézet, eczetet, egy kis fazékba tsinálly vess borsot belé és szegfüvet, ropogtasd meg, hogy a méztől meg sűrűdgyék, tartsd melegen, hogy melegen adhasd fel, nem kell ebbe tzipó.."

(kis segítség: szömörcsökgomba: aprógomba. Sása: mártás)


Szerintem érdekes emeltyűje  lehet egy ünnepi ebédnek. Nem érthető? Emeltyű = előétel. Egyszerű nem? : emeli az étvágyat !

Megjegyzés a hozzávalókhoz: erős gyomor.

Ugyanebből a századból egy "kedves török italt" ajánl Veres Mihály,  1796-ban megjelent könyvetskéjében.

.."Sorbét, avagy kedves török ital !

Igy kell tsinyálni: főzz meg valamennyire egy meszszely kút vizet, két lat pastillát (öszvegyúrt tészta, mint a mézes kaláts, nevezetes a patikákban), egy gránumnyi pézsmát, egy tzitromnak levét, egy tojás fejérét, egy font nád-mézet, gyenge tűznél, és tölts még reá más fél meszszely kút vizet, hogy mind öszve egy itsze legyen: azután szürd tiszta ruhán, tedd hűvös helyre, jó hívesítő török ital, de a magyar is meg-ihatja !.."

DE ..ez nem az a bizonyos "  fekete leves" melynek elfogyasztása következményeiről olvashattunk pölö Gárdonyinál.  Az "igazi" fekete levest persze azóta is fogyasztjuk. Erről később.


Konyhai kalandozásomat egy XIX., századi Nemzeti Szakács-könyvben ajánlott levessel zárom.

Az 1840-ben megjelent gyűjtemény Ser-leves készítését kínálja a tanácstalan háziasszonynak.

Ime a recept:

."Tölts fazékba egy ittce fejér sert, vess bele egy kevés fa- és czitrom-héját, valamint czukrot is, hogy édes legyen, 's főzd meg mind együtt. Üss más fazékba nyolcz tojásszéket, tölts bele lassacskán fél meszszely  jó forró téjsűrűt, sodord jól el: öntsd reá a' forró sert, 's azután ismét sodord jól el: végre tálald ki hoszszábban szeldelt zsemlyére. "

Kész, tálalható.

Micsoda izgalmas párosítás: téjsűrű és serital ! Kiváncsiságom tetőfokára hágott !

A desszertet sem hagyom ki, naná !

Ugyanez könyvetske ajánlja az "átlátszó" pudingot.

."Tégy a ' tűzhöz fél font czukrot 1/2 font írós vajat, kevés porrá zúzott szerencsendiót, nyolcz elsodort tojást, keverd mindaddig, míg meg sűrűdik, azután süsd meg tésztában, 's adj mellé borzsufát.."

(borzsufa: borsodó, borleves : ismert karácsonyi étek)

Egyet nem értek itten: mitől átlátszó ez a puding? No, majd kiderül, ha elkészítem !

Készíthetünk csemegének marczipántot is -bár  sok volna már a jóból  - fahéj, nádméz, malosa-szőlő, fejér cipó és rózsaeczet segítségével -  ahogyan Bornemissza Anna, az erdélyi fejedelem, Apafi Mihály felesége megörökítette híres, 1680-körül írott szakácskönyvében...de erről talán egy későbbi időben.


Persze a  karácsonyesti főfogásnak a pozsár sok helyütt nem maradhat el, lehet martalékkal, avagy labodával a'la mediterrane ügyeskedni. Hogy a pozsár valójában a ponty, a laboda pedig spenót, azt már többen tudjuk, ám hogy a martalék valójában a mártásokat jelöli? Nos ez meglepett..vagy nem is..az olvasottak után.


Ezek után eljő az ideje  - ha a  gyomorkapacitás engedi  -  az italok kóstolgatásának.

Aki a sorbét helyett szerényebb itókára vágyik, annak ajánlom a Krúdy - féle fröccsöt.

Ebbe a fröccsbe Krúdy szerint azért öntenek kilenc deci borhoz egy deci szódát, hogy megnevettessék vele a bort ! Mélyenszántó igazság.

Utolsónak hagytam a fekete levest, azaz egy jó kávét ! Enélkül nem zárulhat ünnepi ebéd, vacsora.

Végetért a lakoma ! Végetért az utazás !


Bőség

forrás:

Szakácsmesterségek könyvecskéje

Kép

valamint saját könyvem: Gasztronómiánk tükrében (ősrégi féltett példány)

 

1 Tovább

Igyunk valami melegítőt !

..mert közelednek - sőt már itt vannak - a hideg, téli esték. 

A tél kihívásaiba nem csak testileg, lelkileg is képesek vagyunk belebetegedni. A megelőzés egyik nagyon egyszerű házi gyógymódja, például az esti forralt boros beszélgetés, barátokkal, családtaggal, vagy párosan. Egyedülélőknek sem hatástalan  módszer, a beszélgetés-elem nélkül.

A lélekemelő program egyik alkotórészéről szólnék, a másik az olvasó leleményére bízatott.

Szóval a forralt bor.

Misztériumának íve nagymamák  kopott, kézzel írt „jól bevált”receptes-füzetén és szakácskönyvek fényes-képes, mutatós receptjein át egészen a netes recept-gyárak garmadáig terjedve hökkentik a forralt bort készítőt. Létezik rumos, konyakos, csípős paprikás, karamelles,gyömbéres  hűűű..képtelenség felsorolni ! Le a kalappal az emberi fantázia előtt!

Én nem variálom különösebben. A bor jóféle legyen, nem szeretem a „forralt bornak elmegy” felkiáltással induló hangulatjavítást.

Nálam első és legfontosabb szempont, hogy fehér, félédes, vagy száraz borból készítem, lehetőleg muskotályból.

Másik lényeges szempont, hogy soha nem főzöm agyon, mert az íze is más lesz, meg egyébként kell az a kis alkohol-tartalom az embernek, már csak melegítés céljából is…ugyebár.

További szószaporítás helyett íme a hevenyészett recept:

Fejenként körülbelül 3dl muskotály bor (ez a mennyiség természetesen változhat, naná, csak vigyázzunk a többi adalék aránya is változik ezáltal).

Minden 3dl borhoz, egy evőkanál barna cukor ( a fehér sem rossz)

Fahéj kábé egy literhez egy rúd(én nem használok túl sokat, szeretem a bor ízét)

Szegfűszeg (néhány, fejenként kábé 2 db)

Citromhéj ( a fehér rész nélkül, egy liternyi italhoz kábé egy mokkáskanálnyi)

Extra tippem : fejenként egy gerezd jó édes mandarin (lehet befőtt)

A fűszereket kevés vízben (tényleg csak egy-két evőkanálnyiban) körülbelül 10 percig előfőzöm, közben a bort felteszem melegedni. Belelapátolom a cukormennyiséget, majd közvetlenül forrpont előtt hozzáöntöm a leszűrt fűszer-lét és a mandarint, majd egy-két percnyi együtt forralás után kész.

Valójában ennyi.

A legjobb azon forrón tálalni. Ha van otthon valamilyen finom, mézes keksz, a legjobb választás ehhez. Ha nincs, akár lehet egy jó kis borba mártogatót készíteni- vagy készíttetni -  (gyerekkorom kedves emlékei tolulnak…hajaj..abba is hagyom, sóhaj és korty a szívmelegítőből.



0 Tovább

Együnk egy jó kis levest!

Mindig elismeréssel olvasom az igazi gasztroblogok receptjeinek precíz leírásait, csodálom a tökéletes és részletes fotó-sorozatot, melyek egy-egy ínycsiklandó fogás elkészítésének mozzanatait örökítik meg. Jó ez és tényleg szükséges is sokunknak, bár több évtizedes konyhatechnikai tapasztalattal a legegyszerűbb házi szakács/nő is komoly rutinra tesz szert és rá képes érezni egy-egy fogás elkészítésénél a lényegre. Vagy nem, de erről most inkább nem beszélek.

Eljött az ideje az úgynevezett őszi-téli,  "melegítő" ételeknek. Egy ilyesmiről szeretnék most szólni, de elöljáróban a savanyú káposztáról néhány szót, amely a tél közeledtével egyre előkelőbb helyet vív ki magának a legtöbb háztartásban. Mint a legtöbb régóta kedvelt és nagyon ismert  - majdnem - alapvető élelmiszerünkről, a káposztáról is sokat lehetne elmondani. Ha azzal kezdeném, hogy aszongya..

..."már az ókorban ismerték és fontosnak tartották..stb...stb.." Nos, akkor nem túloznék.


Mert így van. A savanyítás - egy közhelyszótárból vett szimbolikával - "egyidős az emberiséggel".

Leírások szerint már a Kínai Nagy Fal építésénél dolgozó melósokat is ezzel táplálták, és a régi római leírások szintén említést tesznek erről az étekről.


Európában a németek vitték magas szintre a savanyítás mesterségét, hozzánk is rajtuk keresztül vezetett útja. Egy "echte" , ősrégi német fogás a sült kolbász, savanyú káposztával:

                   

Pedig a káposzta savanyítás náluk sem egységes, minden vidéken más.

Komoly hírnévre a hajósok, tengerészek révén tett szert, akik - mint tudvalevő - hónapokig voltak kénytelenek nélkülözni a friss zöldségfélét, ezzel együtt a vitaminokat, amikről persze akkor még fogalmuk sem volt. Viszont James Cook, a híres angol tengerész és felfedező a 18. században éppen a megsavanyodott káposzta etetésével - és hozzáteszem, a citromlé itatásával -  ért el soha nem látott eredményeket az emberei között pusztító skorbut megállításában.  Nagyon természetes, hogy mindezt orvos - Gilbert Blane utasítására tette.

A savanyított káposzta szédületes karriert futott be, természetesen az Újvilágban is. Ha hinni lehet a leírásoknak, már a 19. század végén állandó szereplője volt az étlapoknak New Yorkban és más nagyvárosokban.


E rövidített leírásnál mellőzném a savanyítás technikai leírását, ha jól emlékezem néhány hete (hónapja?), egy bloggertárs megtette már.


Az biztos, hogy a 20 század második felére  a házilagos savanyítás "kiment a divatból" ..legalábbis szerintem. Nem úgy a savanyú káposztából készült, sokak szerint "magyarosnak" gondolt töltött káposzta, lucskos káposzta főzése, szeretete! Az egyéb káposztás finomságok is rendre a konyhaasztalra kívánkoztak. Szerintem ha statisztikát készítenének,  ezek fogyasztása nem mutatna csökkenést. Emlékezem édesanyám  télen soha nem savanyított káposztát,  mégis a disznóölésnek, a Karácsony és vidékének elmaradhatatlan fogásai között főszerepet játszott. Mindig jól bejáratott helyről vásárolta. Viszont nyáron igen. Akkor savanyított. A nyári savanyú káposzta  - ami valójában kovászolt káposzta íze kicsit más mint az "igazié", viszont aki nyáridőben sem bír egy kis jó kis savanyú káposztás sztrapacska, vagy egyéb káposztás finomság utáni vágyával, nos annak érdemes olyankor is próbálkozni.


Mostanra ismét reneszánszát kezdik élni a kézműves módon előállított élelmiszer alapanyagok és házi finomságok. Akinek van ehhez kedve, ideje, hajrá!


Végül az érdeklődők számára közzéteszem a már említett téli, ún. melegítő savanyú káposzta leves receptjét. Hogy miért nevezik melegítőnek, arról nem szükséges bővebben szólni, úgy gondolom. Az előszóban említett gasztrobloggerek leírási technikájának bravúrját meg sem kísérelve, íme a



Savanyú káposzta leves receptje,

négy személy részére



Hozzávalók:

20 dkg szálas savanyú káposzta, 1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva, 20 dkg csiperke gomba, 15 dkg füstölt kolbász, 20 dkg darált sertéshús, 1 egész tojás, kevés zsemlemorzsa, 2 kisebb sárgarépa kockára vágva, paradicsom sűrítmény, babérlevél, só, pirospaprika, bors, kömény, tejföl, egy közepes fakanálnyi disznózsír,

A savanyított káposztát az apróra vágott vöröshagymával egy közepes fakanálnyi disznózsíron megpárolunk. Ez kb 10 perc.

A karikára vágott füstölt kolbászt és a kis kockára vágott sárgarépát is hozzátesszük, majd pirospaprikával, sóval, borssal, egy babérlevéllel, kevés köménnyel és egy teáskanál paradicsom sűrítménnyel fűszerezzük és felöntjük 1,5 liter vízzel. Kb 30 percig főzzük.

A darált sertéshúst a tojással, sóval, egy teáskanál zsemlemorzsával összegyúrjuk és apró gombócokat formálunk belőle, majd félretesszük.

A gombát karikára vágjuk és ha a káposzta meg a répa megpuhult, ezt is a fővő leveshez adjuk.

Körülbelül 45 percnyi összefőzést követően a húsgombócokat is beletesszük a levesbe és plusz 10 percnyi lassú főzés után három evőkanál tejföl és egy teáskanál liszt keverékével behabarjuk.


A legjobb, ha kenyérrel fogyasztjuk...és nem este, lefekvés előtt. Bár aki jó alvó, akár most is nekiláthat. Ha van otthon savanyított káposzta a kamrában.


Jó étvágyat :)

2 Tovább

Most egy gyors poféznit ajánlok...

Az egész nagyon egyszerűen elkészül. Pofonegyszerűen.

 

Személyenként egy szikkadt normál vizes zsemlével indítunk. Éles késsel vágjuk előbb félbe, majd még egyszer. Négy vékony zsemle lappal folytatjuk a manővert, melynek végén reményeink szerint megszületik a pofon-egyszerű feltét, bármely szószhoz, mártáshoz. De akár sült krumplihoz, rizshez is. Én most az utóbbinál maradtam. Miért? Mert volt egy fél zacskó mélyfagyasztott thai zöldségkeverékem a hűtőben. Önmagában kevés lett volna, így aztán megszületett  a Thai rizs-poféznivel á lá Butterfly.

A négy zsemle-szeletet kis időre félretesszük.

Egy serpenyőben kb fél ujjnyi olajat teszünk és begyújtjuk alatta a tüzet. Amig felforrósodik, két-három vékony szelet bármilyen sajtot a zsemlékhez igazítunk. Na..ezért jó, ha  a pofézni kockakenyérből készül, mert akkor sajt lapokat tudunk használni és nem kell körülvagdosni a sajt szeleteket. A leeső darabok sem vesznek kárba, naná, hogy beletesszük a többi közé.

Ha jó forró az olaj – mintha rántott húst sütnénk – akkor egy tányérba kevés tejet öntünk. Mellé egy tálcára zsemlemorzsát szórunk. Egy zsemle-lapot pillanatra belemártjuk, rátesszük a két-vagy három – szelet sajtot majd egy másik zsemle-lapot ráborítunk. Amit persze, ugyanúgy megfürdetünk a tejben, de tényleg csak egy pillanatra, mert különben szétmállik. Az meg nem használ  pofézninknek.

Óvatosan összenyomjuk, majd az odakészített zsemlemorzsába forgatjuk. Mindkét felét.  Ugyanígy járunk el a másik – két szelet – zsemlével. További útjuk innen a forró olajba vezet. Körülbelül 5-6 percig sütjük, amíg olyan színe nem lesz, mint ahogy a fotón látszik.  Tehát egy zsemléből két szele poféznit varázsolhatunk férj urunknak délben az asztalra...vagy este.

A thai rizs elkészítése tényleg totál egyszerű , két maréknyi rizst egy teáskanálnyi vajon rövid ideig pirítunk (nem kell pirosnak lennie). Amíg pirul, beizzítjuk a sütőt. (Villanytűzhelyem van, 200 C-ra állítom 15 perccel a bevetés előtt).

Ezután a rizshez adom a fagyott thai zöldségkeveréket és kb 1-

1,5 dl

forró, sós vízzel leöntöm az egészet. Az előmelegített sütőben, fedő alatt kb 25 percig párolódik. Forrón megszórom frissen őrölt tarka borssal és kész.

 

Ennyi! Ugye nem túl bonyolult?


A képen már csak a maradék látható. A gyors és olcsó finomságnak az utolsó előtti pillanatait örökítettem meg.



***



Hozzávalók: személyenként 1 zsemle, 4-6 szelet sajt/legjobb az edami/, 2-3 marék rizs, kb 15 dkg thai zöldségkeverék(mélyhűtött pl a Findus), só, bors, olaj a sütéshez.

Elkészítési idő : sütéssel, rizs-készítéssel együtt kb fél óra.


..és ezt láttátok már? 

 

2 Tovább
«
1234

eszemiszom

blogavatar

Kategóriáim: - hagyományos magyar - nemzetek ízei - időutazás (eleink étkei) - lakomák minden esetre - tájkaják - konyhafilozófia - négy évszak - reformkonyha - fűszerek

Utolsó kommentek