A hagymalepényre nem a magyar konyha recepetjeit böngészve bukkantam. Valamilyen franciás ízlésű finomságokat kínáló gasztromagazin lehetett, ez biztos.

Ezt az ételt, elsősorban a franciák tálalják reggelihez, ebédhez, délelőtt, délután. Párom nem nevezhető a francia konyha rajongójának...és akkor óvatosan fogalmaztam.

Tengeri herkentyű, békák, csigák...brrr...Kb. így reagál, ha néha mediterrán tengerparti nyaralással ajándékozzuk meg  magunkat és én egy-egy langyos, nyáresti tengerparti séta során mindenképpen halsütödébe, halászvendéglőbe vágyakozom.

Vissza a hagymalepényhez. Szóval kipróbáltam és nem csak az én, de párom tetszését is elnyerte.  Heuréka!

Most megosztom azt a receptet, amit én kísérleteztem ki és mint garantáltan kipróbált sós süteményt bátran merem ajánlani. Azt nem állítom, hogy hétköznap, munkába indulás előtt érdemes a sütéshez fogni. Bár nem hosszú ideig készül és nem túl munkás. Mégis inkább egy nyugodt hétvégére ajánlom, egy finom, forró citromos tea mellé, ahol a lepényt a sütés után még kellemesen, otthonosan meleg konyhában tálaljuk és várjuk éhes családtagjaink megjelenését. Bízhatunk párunk szimatában, a frissen sült lepény illata garantáltan kicsalogatja a hálóból.  Tuti tipp.

A hozzávalók 2 személy részére:

A tésztához:

15 dkg liszt,csipet só, egy tojás sárgája, 1 dl langyos tej, kevés élesztő (ez egy 5 dkg-os kocka élesztőnek fél centis szelete), csipet cukor, egy evőkanál igazi házi disznózsír.

A töltelékhez:

egy nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál étolaj, 2 cikk fokhagyma, kb 20 cm póréhagyma, 2 egész tojás, 1 evőkanálb tejföl, egy mokkáskanál kukoricakeményítő, kevés bors, szárított paradicsom. + a tésztából megmaradt 1 tojásfehérje.

Elkészítése:

Az 1 dl langyos tejbe szórjuk a csipet cukrot és az elmorzsolt élesztőt. Ha felfutott, a liszttel, zsírral, a tojás sárgájával, csipet sóval a nokedlitésztánál egy kicsit keményebb tésztát dagasztunk..csak úgy kézzel...lazán. A lényeg, hogy inkább lágy legyen, mint kemény.

Kb fél óráig kelesztjük, konyharuhával letakarva. Amíg a lepénytészta kel, egy evőkanál olajon egészen világosra fonnyasztuk a vékony csíkokra vágott vöröshagymát, Az utolsó percben hozzá dobjuk a szintén vékony karikára vágott pórét és a zúzott fokhagymát, enyhén besózzuk. Ha kész lehúzzuk a tűzről.

A töltelékhez 2 tojásfehérjét + a lepénytészta készítésekor kimaradt 1 tojásfehérjét  nem túl keményre felverjük, hozzátesszük a a 2 tojás sárgáját, a  kanálnyi tejfölt a kukoricakeményítőt a szárított paradicsomot, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és a megkelt tésztát egy kb 30 cm hosszú, kivajazott, lisztezett tűzálló tálba simítjuk. Tetejére halmozzuk a hagymát, kissé bele is nyomkodjuk a tésztába, majd megint kelesztjük. Akkor gyújtjuk be a sütőt (nekem villanytűzhelyem van, nem légkeverős, 160 fokra állítottam), amikor letelt a második kelesztés, ami most már csak 15 perc.

Most még nem tesszük rá a tojáshabot, ezért érdemes felhasználásig hűtőben tárolni. Körülbelül 35 perc múltán kivesszük a lepényt és a tojásmasszát a tetejére öntjük. A lepényt a sütőbe visszatesszük és kb 15-20 perc alatt szép, barnás-pirosra sütjük.

Körülbelül 20 perc után négy nagy kockára vágjuk és máris szólíthatjuk a még ágyban szuszogó családtagokat.Ha még nem állnak sorban az asztal mellett.

A 16. században egyre inkább meghonosodó pulyka, mára hétköznapi ételünkké vált..szerencsére…Az angolban  turkey nevet viselő madár… - na, ez egy bizarr dolog..néhány szót érdemes rá áldozni - Amerikából repült át az öreg kontinensre…kis segítséggel….elég, ha Columbusra gondolunk…de ez még mind semmi! Mert  miért Turkey a neve? Nos anno az európai  szállítói verseny a törökök javára dőlt el.

Egy másik verzió szerint: a  pulyka egzotikus madárnak számított és az idő tájt Európában minden, ami egzotikum volt - vagy töröknek  vagy indiainak vélték. Apropó…van, ahol indiai tyúkként pirítják, párolják a békésnek egyáltalán nem mondható szárnyast.

Persze csak a vadabb, parlagi fajtákra lehet mondani, hogy „mérges pulyka” – „Szebb a páva, mint a pulyka…”stb…ismerős? – Viszont van ennél barátságtalanabb is:

Mérges pulyka, zöld uborka,

Üvegbe van savanyítva.

vagy ez:

Mérges pulyka, mérges tyúk,

Miért rúgtad  ki a paszulyt?

Nem a broilerre kell gondolni ilyenkor….az biztos…

Hevenyészett bevezetőm után végre rátérek a lényegre. Egy saját találmányra. Szerénységem a Pulyka Rustica nevet adományozta e hétköznapi fogásnak…Miért e nevet választottam? Passz. Tán az ihlet, vagy a front….

Az egész konyhai hadművelet egy tekintélyes – legalább egy kg-os pulyka felsőcomb megvásárlásával, majd kicsontozásával veszi kezdetét. Vagy filét vásárolunk...de akkor a házi kedvenc , ha van (kutyus),  nem részesül az igazi csont rágcsálásának semmivel nem pótolható élményében...A nagyobb csíkokra, darabokra vágott és enyhén (!)lesózott pulykát  kb két órára magára hagyom. Két maréknyi hagyományos lencsét – vagyis semmi különlegeset csak amolyan rusticásat, étkezési lencsét – beáztatok langyos, sós vízben. 

Amíg a hús ízesedik, a lencse puhul. Könnyű mint az egyszeregy.. Nos két órányi pihenő után jön az igazi meló! Kb 5 dkg  vajat egy serpenyőben felolvasztok, amikor  serceg, belevetem a pulykacsíkokat és nagy lángon fehéredésig pirítom, majd egy pohárnyi vizzel felöntöm, a lángot is visszaveszem és fedő alatt kb 50 percig párolom. De előtte két evőkanálnyi vöröshagyma krémmel tovább fokozom az alakuló ízhatásokat. Vigyázat! Ha kész – tubusos – vöröshagymakrémet használunk, akkor a további sózástól már tartóztassuk meg pulykánkat, mert sok lesz a jóból! Szerintem jobb a saját magunk aprította vörihagymát  reszelni...  ellátva a szükséges hagymaízzel a rusztikus falatokat. Közben félig-meddig megpuhult a lencsénk. Leszűrjük, aztán felfűtjük a sütőnket. Villanytűzhelyem van. 200 fokon 10 percig előmelegítek, aztán folytatom a lencsés rizs készítését. Három maréknyi (kb 15-20 dkg) rizst két evőkanálnyi étolajon megfehérítünk, erre ráterítjük a leszűrt lencsét. Kb egy liternyi forró vizet megsózunk…evvel öntjük le a rizses lencsét. Itt nem adnám meg a só mennyiségét…inkább azt mondom, ízlés szerint. Szóval az előre felforrósított sütőnkben 25 perc alatt, az edényt lefedve készre pároljuk a lencsés rizs-köretet.

Ha megpuhultak a pulykacsíkok, és a levét nagyrészt elfőtte, egy púpozott evőkanál teljesen egyszerű mustárral adom meg a pulyka-egytál ízhatásának lényegét! Leheletnyi borsolás után mokkáskanálnyi liszttel híg mártássá sürítem a hús alatt maradt zamatos lét és már készen is vagyunk !Szinte!

Ugyanis a  tálaláskor egy kb 3 cm-nyi hajszálvékonyra vágott citromhéj szeletet további apró darabkákra metélek és a húst evvel, valamint kevés aprított kaporral illatosítom. Na, most már tényleg fogyasztható az egzotikusból rusztikusra egyszerűsített madár.  Hát nem egy fogyókúrás fogás,elismerem. Viszont a lencse, nagyon gazdag különféle ásványi anyagokban, vitaminokban. Nem mintha védőbeszéd után kiáltana Pulyka rusticám…csak úgy mondom…

Jó étvégyat!

Utóirat: legalább négy ember biztosan jól fog lakni a receptben megadott mennyiségből...

Fenti szállóige - első fele - a képen mosolygó francia király IV.Henrik nevéhez fűződik.

Talán mégsem ezért nevezte a nép Jó Henrik királynak....

Ámbár....a jó király minden alattvalója fazekába tyúkhúslevest kívánt, a jólét jelképeként.

Igy már érthető...Még Voltaire is költeményt irt az aranyló levesről a mi tokaji aszunk mellett, ha hinni lehet a kultúrtörténeti anekdotának.

Ezután a kis bevezető után ismerkedjünk meg IV. Henrik tyúkhúslevesével, amit mi is nyugodtan elkészithetünk, minden alapanyag adott hozzá. Én már kipróbáltam, mondhatom mindenki megelégedésére.

Mindenekelőtt egy nagy levesfőző fazék szükséges hozzá, melyet félig megtöltünk hideg vizzel. Ebbe jön a megtisztított petrezselyemgyökér, zeller, néhány káposztalevél, egy velőscsont és kevés piritott hagyma /zsiron üvegesre piritva/.Sóval, borssal ízesitjük és hagyjuk csendesen forrdogálni.  Ha igazán franciásra szeretnénk  hangolni a jó király levesét, akkor olyan fűszer-csokorral bolondítjuk meg, amihez az alap zeller, petrezselyem-csokréta mellé egy szál friss kakukkfüvet, tárkonylevelet és egy babérlevelet is hozzákötünk.

A megtisztított tyúk máját és szívét, valamint egy jókora szelet füstölt sonkát /nem zsírosat/, kis fej hagymát, gerezd fokhagymát, kevés petrezselyemzöldjét apróra vágjuk és péppé finomitjuk. Tejben áztatott zsemlével két tojással és sóval, borssal, szerecsendióval összeállitjuk, majd beletöltjük  a tyúk belsejébe és bevarrjuk.. A tyúkot a forrásban lévő levesbe tesszük, majd az állat korától függően főzzük kb 1 óráig. Ezután belevágjuk a feldarabolt répát, 2-3  kis fej gombát, kupica konyakot.

Miután a leves elkészült, a tyúkot kiemeljük a léből és egy másik tálban feldarabolva szervírozzuk. Pirított fehérkenyér-kockákkal tálaljuk.  A franciáknál ez a leves, egy tartalmas egytál-féle. Vidékenként változó mártással, körettel fogyasztják.

Így tálaljuk....

vagy így...vagy ahogy tetszik

Jó étvágyat hozzá !

Nehezen hihető, mégis tény, Szali Bibi-Hanum könyvecskéjét 36. Ft-ért vásároltam egykoron..Hajaj!Ne is kérdezzétek mikor volt....nekem is hihetetlen már...

A Magyar Posta "terjesztette" én  megkaparintottam..kemény 36.-magyar forintokért! Mert már akkor is érdekeltek a más népek..Meg az ő konyháik..Ezen az úton sikerült bepillantanom például az üzbég konyhákba, ahol csodák csodája semmi olyan extrát nem találtam, ami számomra és családom számára  különös lett volna. Az alapanyagokkal ugyanez a helyzet...Főleg most! Már mindent lehet kapni..ahogy szokták mondani..

Néhány szó még az országról:

Ezen a tájon élt Akszar Temir, (Timur leng), - a nagy közép-ázsiai török uralkodó, a legismertebb a sok  vezír, kán és emír között, akik Üzbegisztán területén évezredekig uralkodtak. 

Timur Leng

Üzbegisztán a festői tájak, a csodás természeti adottságok, a nagy ellentétek világa. Éghajlata szélsőséges. Nyáron előfordul 50 fokos hőség, télen viszont mínusz 32 fokig süllyed a hőmérséklet. Óriási, terméketlen sivatagok váltakoznak zöldellő oázisokkal, virágzó kertekkel, gyapotmezőkkel. Üzbegisztán a Tien San (Ég Hegyei) északi nyúlványainál fekszik. Itt van a Kara-Kum és a Kizil-Kum sivatag egy része. Itt folynak az Amu-Darja és a Szir-Darja - több ezer kilométeres - folyamok, melyek vize az Aral-tóba ömlik..a tó mérete folytán, tengernek is beillik. Olyan csatornák segitségével öntözik a földet több helyen, amelyet még Nagy Sándor idején építettek.
Üzbegisztán ősidőktől fogva lakott terület. 
Az i.e. IV. században Nagy Sándor (tudjátok, a makedón)  hódította meg ezt a területet. 
Üzbegisztánt sem kerülték el a hóditások.Türk, arab stb.Na és a SZU... Az iszlámot az arabok hozták, mely 1917-ig uralkodó világnézet volt, és amelynek ma is sok híve van.
A XIV-XVI. században az ország a  virágzás korát élte - a sánta Timur és utódainak uralkodása alatt. /unokáját Ulugbegnek hivták/
A XV. század végén a nomád üzbégek hódították meg e területet Sejbán kán vezetésével. Ezidőtájt alakultak ki a különböző kánságok /boharai, hivai,később, már a XVIII.században a kokandi/.  1924.-ben mikor a Szovjetunió  legyőzte az emirátust  Frunze  parancsnok több napig lövette a város tornyait.

A Szovjetunió szétesése után 1991-ben alakult meg az Üzbég Köztársaság melynek fővárosa Taskent.
Taskentről itt

Vámbéry Ármin /a baloldalon/ 

Eljutott ide a mi Vámbéry Árminunk is aki amikor Bokharán keresztül Szamarkandba  érkezett, ott felkeltette a helyi emír gyanúját, és több mint félórás faggatózás után sikerült meggyőznie igazhitű voltáról az uralkodót, sőt,  végül ajándékokkal megrakodva engedték útjára.

Szamarkand a„zöld város”

És végre az Üzbég konyha remekeiből:

A sok és finom receptet kipróbálva, most ezt ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a birka, bárány, vagy kecskehúst..De elárulom,  már muflonból is kipróbáltam ...szintén  sikertörténet.

PILÁF AZ EMÍR ASZTALÁN
Hozzávalók:
60 dkg birkahús
30 dkg rizs
4 fej hagyma
4 db sárgarépa
1 csomó petrezselyem
1 csomó kapor
só, csípős cseresznyepaprika
ízlés szerint

A húst megmossuk, a faggyút lefejtjük, feldaraboljuk és kiolvasztjuk. Kivesszük a pörcöket. A zsiradékban megfonnyasztjuk az egyik megtisztított, felszeletelt hagymát. Beletesszük a birkahúst, a megmosott, hasábokra szeletelt sárgarépát. Annyi vizet öntünk rá, hogy a húst éppen elfedje, s így sütjük együtt. Majd hozzáadjuk a fűszereket is és kis lángon egy órán át pároljuk. Ha a víz elfogyott, pótoljuk. 
Amikor a hús megpuhult, a tetejére ráterítjük a jól megmosott rizst. Megsózzuk és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Kis lángon a vizet a hússal együtt fél órán át pároljuk tovább. 
Tálalásnál a megmosott, összevágott petrezselyemmel, kaporral és a másik vékonyra szeletelt hagymával díszítjük. 
Megjegyzés: A piláf az üzbég nemzeti gasztronómiai művészet csúcsa. Akkor sikerült, ha a húson érezni a fűszerek zamatát, a rizs pedig pergő, borostyánszínű, s szinte elolvad a szájban. Üzbegisztánban, sőt egész Közép-Ázsiában a piláfkészítés elsősorban a férfiak privilégiuma. 
Számtalan piláf-recept ismert. Vannak olyanok is, amelyeket titokként kezelnek. Az üzbégek szerint a jó piláfot vastag falu, alul félgömb alakú vas- rézkondérban kell főzni, sok zöldséggel, sok hússal. Bár fogyasztják édességként is cukorral, gyümölccsel

Ami az italokat illeti:

Nemzeti italuk a zöldtea. Teát bármilyen napszakban, bárhol lehet kapni. Az üzbégek elsősorban teáznak, nem kávéznak. Azt tartják: ivásra a tea való, a kávé csak szokás.

Most "csak"egy tearecept:

/ a képen nem a tejes változat szerepel/

BUHARAI ZÖLDTEA
Hozzávalók: 
1/2 l tej
1/2 l víz
4 teáskanál zöldtea , gyömbérpor a tejnélküli változathoz.

Az előmelegített porcelán teáskannába négy teáskanál zöldteát szórunk. Ráöntjük a forró vizet. Két perc múlva hozzávegyítjük a forró tejet. Kanállal összekeverjük. Öt percen át állni hagyjuk. Készíthetjük tej nélkül, leheletnyi gyömbérporral.
Melegen öntjük szét a fületlen csészékbe.

Szali-Bibi Hanum kiadványa kissé megkopott. Nem csoda, sokat forgattam. Nos hozok még receptet innen. Akinek kedve van,  az további izes finomságokat próbálhat ki a mi izvilágunkhoz nem oly távoleső üzbég konyha remekeiből.

Egy desszert, amit kár lenne kihagyni, sajna erről nincs képem, mire a fotózásra került volna a sor, elfogyott a mennyei palacsinta! 

HIVAI PALACSINTA :

Hozzávalók:

50 dkg liszt,

4 e.kanál vaj,

2 db tojás,

2 pohár tej,

2 e.kanál cukor,

5 dkg élesztő,

2 db kockacukor,

1/2 liter olaj a sütéshez

kevés só...

Az élesztőt kockacukros tejben felfuttatjuk, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy lágy kovászt kapjunk, Hagyjuk megkelni. Közben a tojássárgákat, vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk a sót, a langyos tejet, a maradék lisztet és a tojások felvert habját. Alaposan összekeverjük. Sűrű tésztát kapunk. Palacsintasütőben felforrósitunk egy e.kanál olajat és vastag, aranybarna palacsintákat sütünk.

Megjegyzés:

Desszertként mézes vajkrémmel, vagy tejfeles mézzel, esetleg mézes paradicsomtöltelékkel tálaljuk.  A mézes vajkrém és a tejfeles méz nagyon egyszerűen elkészíthető. A vajat egy barna virág- vagy hársmézzel habosra keverjük és kész. A tejfeles méz elkészítése ugyanilyen egyszerű. Jó minőségű, lehetőleg piacon vásárolt tejfel és méz szükséges hozzá. Az arányokat az ízlés határozza meg, körülbelül 10 dkg vajhoz 2-3 evőkanál mézet vegyünk, a tejfeles  méznél 2, 5 dl tejfelhez szintén 2-3 kanál mézzel még nem túl émelygős. Bár az üzbégek imádják az édeset, ha valaki nem szereti, nem kötelező ezeket az arányokat betartani. Lehet kevésbé édes a zárszó.

A mézes paradicsomtöltelék már több munkát kíván, hiszen zöld paradicsomra volna szükség az elkészítéséhez, ami ilyentájt nálunk nem egykönnyen beszerezhető. A zöld paradicsomokat addig pároljuk saját levében, amíg teljesen megpuhulnak, ekkor adjuk hozzá a mézet, körülbelül 30 dkg paradicsomhoz 1 evőkanálnyit és ezzel együtt még kevés ideig pároljuk, majd teljesen kihűtve kenjük a palacsintákra. Négybe hajtva, mézzel meglocsolva kínáljuk.

Jó  kísérletezést és jó étvágyat mindenkinek !

Egy kelt sütemény, melynek elkészítésére a kevésbé tapasztaltak is bátran vállalkozhatnak!  Szinte biztos a siker!

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 30 dkg vaj, 2 dkg élesztő, 1 egész tojás, 1 evőkanál cukor, ½ liter tej, citromhéj, só.

Az élesztőt, 1 dl langyos, cukros tejben megfuttatunk. Mélyebb tálban a lisztet, az élesztős tejet, a megpuhított vajat, cukrot, csipet sót,az egész tojást és a reszelt citromhéjat és a maradék langyos tejet összevegyítjük…szóval mindent egyszerre beleöntünk…nem egy nehéz feladat.. Ám most jön a java! Egy fakanállal addig verjük, míg a tészta meg nem adja magát…Ezt abból látjuk, hogy a szép, sima, hólyagos tészta elválik az edény falától.

Stop! Az előzőleg lazán lisztezett deszkára borítjuk a masszát…ám mielőtt magára hagynánk, előbb tojás nagyságú – kb M-es méret – darabokra szaggatjuk, majd rudacskákra nyújtjuk. A hüvelykujjnyi darabokat kör formában összeállítjuk és két végét összenyomva, gyűrű fazonra formázzuk. Ezzel gyakorlatilag majdnem készen van a sütemény…Majdnem! Most következik számunkra és tésztánk számára is a jól megérdemelt pihenés.. Száraz konyharuhával letakarva, annyi időre hagyjuk magára gyűrűinket, hogy kb duplájára puffadjanak. A sütőt most fűtjük fel- villanytűzhely 160 C-fok -  és egy zsírozott, lisztezett tepsiben szépen sorban, egymástól néhány centiméter távolságra lerakosgatjuk a tojássárgájával megkent vajas gyűrűket. El ne felejtsem! A tojássárgájához kevés olvasztott vajat csorgatunk, ettől még piros-barnábbra, fényesebbre, illatosabbra sül ez a Némethonból -Bajorországból - hozzánk került, délutáni-, reggeli kávéhoz illő finomság, melyet érdemes tálalás előtt porcukorral is meghinteni.

 ***

Essen und trinken halt Leib und Seele zusammen! Tartja a német mondás..azaz Evés és ivás tartja össze a testet és a lelket! Nos a német konyhafilozófia sajátosságairól később – egy –egy ízes recept kapcsán – szeretnék még többet mesélni. Az biztos, hogy a terített asztal örömeinek értékelésében nagyon hasonlóan gondolkodunk. A jó evés ivásnak nem csak nálunk, hanem német földön is nagy tradíciói vannak.

Kisült a vajas gyűrű, elkészült a kávé! Jó étvágyat!