eszemiszom

avagy, hogyan dobjuk fel a megszokott karácsonyi lakomát - de gyökeresen ám!

Kezdem azzal, hogy rengeteg "praktikus és hasznos tanácsot" olvashatunk, miképp  rövidülhet ünnepek idején a konyhában eltöltött idő. Mégis...ha statisztikát készítenénk honi szokásainkról, valószínűleg tekintélyes óraszám kerekedne az erre fordított időről. A bevásárlással kezdődően, a terítésen át egészen a mosogatásig. Igyekszünk egyszerűsíteni, rendszerezni, tervszerűsíteni és minimalizálni.

Nálam általában minden hiába! Nem sikerül. Szűkebb környezetem körinterjújának eredménye szintén ezt mutatja. 

Aztán itt van a változatosság igénye, mely mint tudjuk, gyönyörködtet. Ez a dolga. Ha már meguntuk a hal-pulyka-bejgli háromszögre igazított ünnepi fogások körét és pont karácsony táján már nem egyszer vetettük be a legtrendibb fogásokat, melyekkel  nem mindig arattunk osztatlan elismerést, nos, gondoljunk arra, talán van még remény. 

Igaz, hogy a hagyomány az első...és még valami.

A kiváncsiság.  Ilyenkor -   kicsit talán több szabadidővel  - bátrabb a kísérletező kedv. Fókuszáljunk erre.

***

Újdonság = régiség? Nos aki szeret utazásokat tenni Gasztronómiában, annak ajánlom jelen utazási ajánlatomat, mely visszafelé vezet az időben ! Egy újszülöttnek minden vicc új, találhatunk valami használhatót,  meríthünk elmúlt korok ünnepre készülődő szakácsainak ötleteiből.

Elmúlt századok hangulata legalább akkora élmény lehet egy ünnepi asztalnál, mint az "ilyetsohaseholnemettemmég!" -felkiáltásokkal honorált sk-kreáció.  Merthogy "ilyetsohasehol...stb.." erre ugyanúgy érvényes lehet.

Régi korok ízeinek elővarázsolásában általában az első bökkenő: nem értjük a régi szakácskönyvek receptjének dohos  szövegét. Második: nem elérhető az alapanyag. Hát ezt most és itt elfelejthetjük ! Mindenre választ adok !!  Ha hiszitek, ha nem! Na jó...legalábbis megpróbálkozom, mert a kiváncsiságom - majdnem - határtalan.

No elég az önreklámból, csapjunk a levesbe! Időutazás a fazekak körül, indul!

XVI. század. udvari szakácskönyv - Erdély:

.."A régi mesterek az tehénhúsból harminczhárom tál étket szoktanak volt csinálni" állítja a szerző.

Egy fogás ezekből:

.."Abárlott tehénhúst végy. Petreselyem gyökeret vess az kaszás lébe, reá vereshagymát is vess keveset, petreselyem levelet is. Mikor osztán az megfő, savát megadod, fel akarod adni, egy tálra való kaszás levet megcsinálhatsz hat avagy hét tikmonynyal, ehhez képest hozzá tudsz készőlni, vagy öreg tálra akarod csinálni vagy egyenkint. Mikor osztán mindenképen készen vagy, fel akarod adni, eczetben verd bele a tikmonyokat, tiszta habaró fával töd meg. Erősen habarjad, hogy meg ne sugorodjék.."

Világos nem? Ha sikeresen abároltunk és a tikmonyokat is ügyesen bévertük az eczetbe, valamint a sugorodást is elkerültük, már tálalhatunk !

Tova:

Szakáts mesterségek könyvetskéje 1785-ből ! Kiadásának helyszíne: Nagy Szombat .

Igen érdekes fogást ajánlok innen:

Főtt szömörtsök gomba és szeg-füves sása készítése az ínyesmesterek álma !

.."egy tsuporba tégy riskását, metélt petreselymet levéllel együtt, főzd meg jól.: ez meglévén a 'gombát mosd meg és töltsd meg véle és a levét öntsd a ' gombára abba petreselyem levelet, főzd meg jól: bors, gyömbér bele eczetet is, és savát meg adván jó meleged add fel !

Jöhet a szeg-füves sása:

.."bort, mézet, eczetet, egy kis fazékba tsinálly vess borsot belé és szegfüvet, ropogtasd meg, hogy a méztől meg sűrűdgyék, tartsd melegen, hogy melegen adhasd fel, nem kell ebbe tzipó.."

(kis segítség: szömörcsökgomba: aprógomba. Sása: mártás)

Szerintem érdekes emeltyűje  lehet egy ünnepi ebédnek. Nem érthető? Emeltyű = előétel. Egyszerű nem? : emeli az étvágyat !

Megjegyzés a hozzávalókhoz: erős gyomor.

Ugyanebből a századból egy "kedves török italt" ajánl Veres Mihály,  1796-ban megjelent könyvetskéjében.

.."Sorbét, avagy kedves török ital !

Igy kell tsinyálni: főzz meg valamennyire egy meszszely kút vizet, két lat pastillát (öszvegyúrt tészta, mint a mézes kaláts, nevezetes a patikákban), egy gránumnyi pézsmát, egy tzitromnak levét, egy tojás fejérét, egy font nád-mézet, gyenge tűznél, és tölts még reá más fél meszszely kút vizet, hogy mind öszve egy itsze legyen: azután szürd tiszta ruhán, tedd hűvös helyre, jó hívesítő török ital, de a magyar is meg-ihatja !.."

DE ..ez nem az a bizonyos "  fekete leves" melynek elfogyasztása következményeiről olvashattunk pölö Gárdonyinál.  Az "igazi" fekete levest persze azóta is fogyasztjuk. Erről később.

Konyhai kalandozásomat egy XIX., századi Nemzeti Szakács-könyvben ajánlott levessel zárom.

Az 1840-ben megjelent gyűjtemény Ser-leves készítését kínálja a tanácstalan háziasszonynak.

Ime a recept:

."Tölts fazékba egy ittce fejér sert, vess bele egy kevés fa- és czitrom-héját, valamint czukrot is, hogy édes legyen, 's főzd meg mind együtt. Üss más fazékba nyolcz tojásszéket, tölts bele lassacskán fél meszszely  jó forró téjsűrűt, sodord jól el: öntsd reá a' forró sert, 's azután ismét sodord jól el: végre tálald ki hoszszábban szeldelt zsemlyére. "

Kész, tálalható.

Micsoda izgalmas párosítás: téjsűrű és serital ! Kiváncsiságom tetőfokára hágott !

A desszertet sem hagyom ki, naná !

Ugyanez könyvetske ajánlja az "átlátszó" pudingot.

."Tégy a ' tűzhöz fél font czukrot 1/2 font írós vajat, kevés porrá zúzott szerencsendiót, nyolcz elsodort tojást, keverd mindaddig, míg meg sűrűdik, azután süsd meg tésztában, 's adj mellé borzsufát.."

(borzsufa: borsodó, borleves : ismert karácsonyi étek)

Egyet nem értek itten: mitől átlátszó ez a puding? No, majd kiderül, ha elkészítem !

Készíthetünk csemegének marczipántot is -bár  sok volna már a jóból  - fahéj, nádméz, malosa-szőlő, fejér cipó és rózsaeczet segítségével -  ahogyan Bornemissza Anna, az erdélyi fejedelem, Apafi Mihály felesége megörökítette híres, 1680-körül írott szakácskönyvében...de erről talán egy későbbi időben.

" alt="" src="http://admin.nolblog.hu/system/thumbnail?url=http://komravolgy.hu/images/halak/ponty1.png&full=1" mce_src="http://admin.nolblog.hu/system/thumbnail?url=http://komravolgy.hu/images/halak/ponty1.png&full=1" />

Persze a  karácsonyesti főfogásnak a pozsár sok helyütt nem maradhat el, lehet martalékkal, avagy labodával a'la mediterrane ügyeskedni. Hogy a pozsár valójában a ponty, a laboda pedig spenót, azt már többen tudjuk, ám hogy a martalék valójában a mártásokat jelöli? Nos ez meglepett..vagy nem is..az olvasottak után.

Ezek után eljő az ideje  - ha a  gyomorkapacitás engedi  -  az italok kóstolgatásának.

Aki a sorbét helyett szerényebb itókára vágyik, annak ajánlom a Krúdy - féle fröccsöt.

Ebbe a fröccsbe Krúdy szerint azért öntenek kilenc deci borhoz egy deci szódát, hogy megnevettessék vele a bort ! Mélyenszántó igazság.

Utolsónak hagytam a fekete levest, azaz egy jó kávét ! Enélkül nem zárulhat ünnepi ebéd, vacsora.

Végetért a lakoma ! Végetért az utazás !

forrás:

Szakácsmesterségek könyvecskéje

Kép

valamint saját könyvem: Gasztronómiánk tükrében (ősrégi féltett példány)