A kelt tészták iránti rajongásom családi körben közismert. Egy nyugat-dunántúli baráti látogatás alkalmával ismerkedtem meg avval a bukta-változattal, aminek a receptjével szeretnék most mindenkit megismertetni.
A hagyományos buktát kedvelők biztosan megkedvelik ezt is, hiszen sokkal könnyebb…lazább, ugyanakkor másnap is friss – már akkor, ha marad belőle – egy pihe-puha lágyság, ugyanakkor igazán laktató második fogás. Mondjuk egy finom bableves, vagy gulyáslevest követően.
Tehát a hozzávalók:
60 dkg liszt,
2 db burgonya , ez kb 20 dkg,
2 egész tojás,
3 dkg élesztő,
5 evőkanál cukor,
Pici só,
5 dkg vaj,
3 evőkanál zsír,
Kb fél kg sűrű szilvalekvár.
Az elkészítés:
A krumpli főzésével kezdem, majd krumplinyomón áttöröm – lehet törővel is pépesíteni – és teljesen kihűtöm.
Ezután egy dl langyos(!) , cukros tejben elkeverjük a 3 dkg élesztőt és felfuttatjuk. .A maradék – kb
A lisztet csipetnyi sóval összekeverjük, majd ezután szépen sorban adjuk hozzá a tört krumplit a két egész tojást, a cukros, vajas tejet végül a felfuttatott élesztőt. Nem túl lágy tésztát készítek…Rugalmas, nem túl ragadós, még éppen jól alakítható tésztát kapok, melyet letakarva egy óráig kelesztem. Kenyérsütő gép dagasztó programja nagyon jól használható ehhez a fázishoz.
Kelés után lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyomkodom a tésztát és kb
A zsírt felolvasztom és mindegyik buktát belemártva egy tepsibe sorban lerakom. Ügyelni kell a távolságtartásra, hiszen kicsit még kelni fog a tésztánk. Ezután még egy fél óráig újból kelesztem. Akkor gyújtom be a sütőt, amikor bevetem a buktákat. Villanytűzhelyem van…ezzel 160 C-fokra állítom, közép részre téve a tepsit, körülbelül 40 perc alatt sül piros-barnára a szilvalekváros-burgonyás kelt bukta. Amint kisült, azonnal kiszedem és egy olyan tálra rakosgatom, amin kényelmesen elférnek.. Ilyenkor ugyanis még képesek és összenyomódnának, ha nem vigyáz a sütőasszony!
Ha kihűlt porcukorral hintem és tálalom. Hogy mitől finomabb ez a változat, mint a hagyományos? Nem tudom…Talán a krumplitól? Vagy az arányok harmóniájától? Így lehet, hiszen a jó étel készítésének titka, lényege éppen ez: az arányok harmóniája…nos ebben az egyszerű, paraszti étekben pont ez érvényesül a legtökéletesebben.
Próbáljátok ki!
Utolsó kommentek