Mindig elismeréssel olvasom az igazi gasztroblogok receptjeinek precíz leírásait, csodálom a tökéletes és részletes fotó-sorozatot, melyek egy-egy ínycsiklandó fogás elkészítésének mozzanatait örökítik meg. Jó ez és tényleg szükséges is sokunknak, bár több évtizedes konyhatechnikai tapasztalattal a legegyszerűbb házi szakács/nő is komoly rutinra tesz szert és rá képes érezni egy-egy fogás elkészítésénél a lényegre. Vagy nem, de erről most inkább nem beszélek.
Eljött az ideje az úgynevezett őszi-téli, "melegítő" ételeknek. Egy ilyesmiről szeretnék most szólni, de elöljáróban a savanyú káposztáról néhány szót, amely a tél közeledtével egyre előkelőbb helyet vív ki magának a legtöbb háztartásban. Mint a legtöbb régóta kedvelt és nagyon ismert - majdnem - alapvető élelmiszerünkről, a káposztáról is sokat lehetne elmondani. Ha azzal kezdeném, hogy aszongya..
..."már az ókorban ismerték és fontosnak tartották..stb...stb.." Nos, akkor nem túloznék.
Mert így van. A savanyítás - egy közhelyszótárból vett szimbolikával - "egyidős az emberiséggel".
Leírások szerint már a Kínai Nagy Fal építésénél dolgozó melósokat is ezzel táplálták, és a régi római leírások szintén említést tesznek erről az étekről.
Európában a németek vitték magas szintre a savanyítás mesterségét, hozzánk is rajtuk keresztül vezetett útja. Egy "echte" , ősrégi német fogás a sült kolbász, savanyú káposztával:
Pedig a káposzta savanyítás náluk sem egységes, minden vidéken más.
Komoly hírnévre a hajósok, tengerészek révén tett szert, akik - mint tudvalevő - hónapokig voltak kénytelenek nélkülözni a friss zöldségfélét, ezzel együtt a vitaminokat, amikről persze akkor még fogalmuk sem volt. Viszont James Cook, a híres angol tengerész és felfedező a 18. században éppen a megsavanyodott káposzta etetésével - és hozzáteszem, a citromlé itatásával - ért el soha nem látott eredményeket az emberei között pusztító skorbut megállításában. Nagyon természetes, hogy mindezt orvos - Gilbert Blane - utasítására tette.
A savanyított káposzta szédületes karriert futott be, természetesen az Újvilágban is. Ha hinni lehet a leírásoknak, már a 19. század végén állandó szereplője volt az étlapoknak New Yorkban és más nagyvárosokban.
E rövidített leírásnál mellőzném a savanyítás technikai leírását, ha jól emlékezem néhány hete (hónapja?), egy bloggertárs megtette már.
Az biztos, hogy a 20 század második felére a házilagos savanyítás "kiment a divatból" ..legalábbis szerintem. Nem úgy a savanyú káposztából készült, sokak szerint "magyarosnak" gondolt töltött káposzta, lucskos káposzta főzése, szeretete! Az egyéb káposztás finomságok is rendre a konyhaasztalra kívánkoztak. Szerintem ha statisztikát készítenének, ezek fogyasztása nem mutatna csökkenést. Emlékezem édesanyám télen soha nem savanyított káposztát, mégis a disznóölésnek, a Karácsony és vidékének elmaradhatatlan fogásai között főszerepet játszott. Mindig jól bejáratott helyről vásárolta. Viszont nyáron igen. Akkor savanyított. A nyári savanyú káposzta - ami valójában kovászolt káposzta - íze kicsit más mint az "igazié", viszont aki nyáridőben sem bír egy kis jó kis savanyú káposztás sztrapacska, vagy egyéb káposztás finomság utáni vágyával, nos annak érdemes olyankor is próbálkozni.
Mostanra ismét reneszánszát kezdik élni a kézműves módon előállított élelmiszer alapanyagok és házi finomságok. Akinek van ehhez kedve, ideje, hajrá!
Végül az érdeklődők számára közzéteszem a már említett téli, ún. melegítő savanyú káposzta leves receptjét. Hogy miért nevezik melegítőnek, arról nem szükséges bővebben szólni, úgy gondolom. Az előszóban említett gasztrobloggerek leírási technikájának bravúrját meg sem kísérelve, íme a
Savanyú káposzta leves receptje,
négy személy részére
Hozzávalók:
20 dkg szálas savanyú káposzta, 1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva, 20 dkg csiperke gomba, 15 dkg füstölt kolbász, 20 dkg darált sertéshús, 1 egész tojás, kevés zsemlemorzsa, 2 kisebb sárgarépa kockára vágva, paradicsom sűrítmény, babérlevél, só, pirospaprika, bors, kömény, tejföl, egy közepes fakanálnyi disznózsír,
A savanyított káposztát az apróra vágott vöröshagymával egy közepes fakanálnyi disznózsíron megpárolunk. Ez kb 10 perc.
A karikára vágott füstölt kolbászt és a kis kockára vágott sárgarépát is hozzátesszük, majd pirospaprikával, sóval, borssal, egy babérlevéllel, kevés köménnyel és egy teáskanál paradicsom sűrítménnyel fűszerezzük és felöntjük 1,5 liter vízzel. Kb 30 percig főzzük.
A darált sertéshúst a tojással, sóval, egy teáskanál zsemlemorzsával összegyúrjuk és apró gombócokat formálunk belőle, majd félretesszük.
A gombát karikára vágjuk és ha a káposzta meg a répa megpuhult, ezt is a fővő leveshez adjuk.
Körülbelül 45 percnyi összefőzést követően a húsgombócokat is beletesszük a levesbe és plusz 10 percnyi lassú főzés után három evőkanál tejföl és egy teáskanál liszt keverékével behabarjuk.
A legjobb, ha kenyérrel fogyasztjuk...és nem este, lefekvés előtt. Bár aki jó alvó, akár most is nekiláthat. Ha van otthon savanyított káposzta a kamrában.
Jó étvágyat :)
Utolsó kommentek