Nyakunkon a Szilveszter ! Aki otthon, esetleg baráti, rokoni körben várja a holnapi petárda durrogatást, tűzijátékot , annak igazán jó szívvel ajánlok egy-két további nyalánkságot.

Figyelem! Édesszájúak előnyben!

Minden további szószaporítás helyett elsőnek jöjjön egy régi, sokszor próbált, jól bevált Szilveszter-sütemény. Ha biztosra akarunk menni!

Szilveszter sütemény

Fél kg lisztet, egy csomag sütőporral (kis csomag, 7 gramm) huszonöt dkg cukorral, húsz dkg zsírral - igen, zsírral - és kettő egész /!/ tojással jól összedolgozunk.

A tésztát két részre osztjuk. Az egyikhez jóféle kakaóport szórunk / kb 2 púpozott evőkanállal/ vagy 20 dkg étcsokit reszelünk /naná, hogy evvel finomabb /, ehhez a kakaós adaghoz tuti kell pár kanál tejet is tenni, mert a kakaópor kiszippantja a nedvet és olyan lesz az állaga, mint a cipőtalp /békebeli/.  A másik feléhez egy zacskó vaníliás cukrot adunk /lehet kettő is/. Nem fog ártani.

A félujjnyira sodort tésztából  kis pogácsa szaggatóval a lazán lisztezett deszkán lapokat szaggatunk. A fehérek tetejére kristálycukrot hullajtunk / ha van durvább, az a jobb/, aztán jól bemelegített sütőben, zsírozott tepsin igen rövid idő alatt halványsárgára megsütjük.

Ha rám hallgattok, érdemes vegyesen sütni, fele fehér, fele fekete, így a fehér lesz az etalon a sütési eredményt illetően. Amikor a fehér egészen világos rózsaszínbe hajlik, akkor nem várhatunk tovább. A Kirámolni a sütit, de azonnal !

Ne gyulladjunk be, ha a frissen sült lapkák nem tűnnek túl strapabírónak. Óvatosan, lapáttal rakosgassuk tálcára, majd ha hűlésig  békén hagyjuk, az eredmény maga lesz a tökély. Vagy valami nagyon hasonló.

De ezt a rutin igazolja majd nálatok is /he-he/

Kihűlés után egy fehér egy fekete lapot finom baracklekvárral össze ragasztunk. Tán mondanom sem kell, mégis mondom, hogy  a fekete az alsó, a fehér kristálycukros a felső. Tálalás, falás. Ezt a sorrendet nem érdemes felcserélni. Helyesebben: Tálaljuk, falják.

Ha cukmisság és egyéb folyékony élvezetek fogyasztásától némi csömört éreznénk, jó szolgálatot tehet valami testesebb étek.

Meg különben is, nem mindenki rajongója a dolce vitának (na jó, majdnem mindenki, de ezt most nem az a film).  Van, aki sósan szereti !

Sósszájúak kedvéért egy másik bombabiztos recept: Brindzás pogácsa....

Brindzás pogácsa

25 dkg finomlisztet és 25 dkg juhtúrót, 20 dkg margarinnal, csipet sóval /tényleg csipet legyen ám/ kevés tejföllel és egy egész tojással összegyúrunk. Ha van időnk, lehet kétszer hajtogatni, de ha nagyon nyakunkon a tatár, nem érdemes, így is pillanatokon belül el fog fogyni ez a ropogtatnivaló....

Szóval, az összeállított tésztát lappá próbáljuk sodorni, sikerülni szokott. Ezután kis pogácsaszaggatóval kilyukasztgatjuk a tésztát és most figyeljünk!

A kb kétujjnyira formált pogik tetejét tojással megkenegetjük és roskadásig rakjuk reszelt sajttal. Hogy milyen sajtot vegyünk? A választás totál egyéni fantázia, ízlés dolga. Bármilyen finom – és igazi -  sajt jó lesz. Szóval a szaggatást addig folytatjuk, amíg van mit.

Nasi-költeményeinket előmelegített, forró sütőben - ez hagyományos villanysütőben kb 180-190 fok – erőteljes rózsaszínűre sütjük. Sütés után ajánlatos legalább a parti első vendégeinek érkezéséig jól elrejteni magunk és családtagjaink elől, feltéve persze, hogy a  a vendégeket is szeretnénk megkínálni. Vigyázat! Az illata fenséges, ez árulkodó jel lehet a rejtekhelyet illetően. Csak úgy mondom…

A receptekhez sok sikert a bulihoz jókedvet az ÚJÉVHEZ pedig mindenkinek sok boldogságot, bort, búzát, békességet!

A fenébe ! Nem bírom abbahagyni, de folytatni se  :)

Utóirat : a brindzás pogácsa követeli a megfelelő folyadékbevitelt. Fogyasztója italban ne szenvedjen hiányt!

..mert közelednek - sőt már itt vannak - a hideg, téli esték. 

A tél kihívásaiba nem csak testileg, lelkileg is képesek vagyunk belebetegedni. A megelőzés egyik nagyon egyszerű házi gyógymódja, például az esti forralt boros beszélgetés, barátokkal, családtaggal, vagy párosan. Egyedülélőknek sem hatástalan  módszer, a beszélgetés-elem nélkül.

A lélekemelő program egyik alkotórészéről szólnék, a másik az olvasó leleményére bízatott.

Szóval a forralt bor.

Misztériumának íve nagymamák  kopott, kézzel írt „jól bevált”receptes-füzetén és szakácskönyvek fényes-képes, mutatós receptjein át egészen a netes recept-gyárak garmadáig terjedve hökkentik a forralt bort készítőt. Létezik rumos, konyakos, csípős paprikás, karamelles,gyömbéres  hűűű..képtelenség felsorolni ! Le a kalappal az emberi fantázia előtt!

Én nem variálom különösebben. A bor jóféle legyen, nem szeretem a „forralt bornak elmegy” felkiáltással induló hangulatjavítást.

Nálam első és legfontosabb szempont, hogy fehér, félédes, vagy száraz borból készítem, lehetőleg muskotályból.

Másik lényeges szempont, hogy soha nem főzöm agyon, mert az íze is más lesz, meg egyébként kell az a kis alkohol-tartalom az embernek, már csak melegítés céljából is…ugyebár.

További szószaporítás helyett íme a hevenyészett recept:

Fejenként körülbelül 3dl muskotály bor (ez a mennyiség természetesen változhat, naná, csak vigyázzunk a többi adalék aránya is változik ezáltal).

Minden 3dl borhoz, egy evőkanál barna cukor ( a fehér sem rossz)

Fahéj kábé egy literhez egy rúd(én nem használok túl sokat, szeretem a bor ízét)

Szegfűszeg (néhány, fejenként kábé 2 db)

Citromhéj ( a fehér rész nélkül, egy liternyi italhoz kábé egy mokkáskanálnyi)

Extra tippem : fejenként egy gerezd jó édes mandarin (lehet befőtt)

A fűszereket kevés vízben (tényleg csak egy-két evőkanálnyiban) körülbelül 10 percig előfőzöm, közben a bort felteszem melegedni. Belelapátolom a cukormennyiséget, majd közvetlenül forrpont előtt hozzáöntöm a leszűrt fűszer-lét és a mandarint, majd egy-két percnyi együtt forralás után kész.

Valójában ennyi.

A legjobb azon forrón tálalni. Ha van otthon valamilyen finom, mézes keksz, a legjobb választás ehhez. Ha nincs, akár lehet egy jó kis borba mártogatót készíteni- vagy készíttetni -  (gyerekkorom kedves emlékei tolulnak…hajaj..abba is hagyom, sóhaj és korty a szívmelegítőből.

Mindig elismeréssel olvasom az igazi gasztroblogok receptjeinek precíz leírásait, csodálom a tökéletes és részletes fotó-sorozatot, melyek egy-egy ínycsiklandó fogás elkészítésének mozzanatait örökítik meg. Jó ez és tényleg szükséges is sokunknak, bár több évtizedes konyhatechnikai tapasztalattal a legegyszerűbb házi szakács/nő is komoly rutinra tesz szert és rá képes érezni egy-egy fogás elkészítésénél a lényegre. Vagy nem, de erről most inkább nem beszélek.

Eljött az ideje az úgynevezett őszi-téli,  "melegítő" ételeknek. Egy ilyesmiről szeretnék most szólni, de elöljáróban a savanyú káposztáról néhány szót, amely a tél közeledtével egyre előkelőbb helyet vív ki magának a legtöbb háztartásban. Mint a legtöbb régóta kedvelt és nagyon ismert  - majdnem - alapvető élelmiszerünkről, a káposztáról is sokat lehetne elmondani. Ha azzal kezdeném, hogy aszongya..

..."már az ókorban ismerték és fontosnak tartották..stb...stb.." Nos, akkor nem túloznék.

Mert így van. A savanyítás - egy közhelyszótárból vett szimbolikával - "egyidős az emberiséggel".

Leírások szerint már a Kínai Nagy Fal építésénél dolgozó melósokat is ezzel táplálták, és a régi római leírások szintén említést tesznek erről az étekről.

Európában a németek vitték magas szintre a savanyítás mesterségét, hozzánk is rajtuk keresztül vezetett útja. Egy "echte" , ősrégi német fogás a sült kolbász, savanyú káposztával:

A hagymalepényre nem a magyar konyha recepetjeit böngészve bukkantam. Valamilyen franciás ízlésű finomságokat kínáló gasztromagazin lehetett, ez biztos.

Ezt az ételt, elsősorban a franciák tálalják reggelihez, ebédhez, délelőtt, délután. Párom nem nevezhető a francia konyha rajongójának...és akkor óvatosan fogalmaztam.

Tengeri herkentyű, békák, csigák...brrr...Kb. így reagál, ha néha mediterrán tengerparti nyaralással ajándékozzuk meg  magunkat és én egy-egy langyos, nyáresti tengerparti séta során mindenképpen halsütödébe, halászvendéglőbe vágyakozom.

Vissza a hagymalepényhez. Szóval kipróbáltam és nem csak az én, de párom tetszését is elnyerte.  Heuréka!

Most megosztom azt a receptet, amit én kísérleteztem ki és mint garantáltan kipróbált sós süteményt bátran merem ajánlani. Azt nem állítom, hogy hétköznap, munkába indulás előtt érdemes a sütéshez fogni. Bár nem hosszú ideig készül és nem túl munkás. Mégis inkább egy nyugodt hétvégére ajánlom, egy finom, forró citromos tea mellé, ahol a lepényt a sütés után még kellemesen, otthonosan meleg konyhában tálaljuk és várjuk éhes családtagjaink megjelenését. Bízhatunk párunk szimatában, a frissen sült lepény illata garantáltan kicsalogatja a hálóból.  Tuti tipp.

A hozzávalók 2 személy részére:

A tésztához:

15 dkg liszt,csipet só, egy tojás sárgája, 1 dl langyos tej, kevés élesztő (ez egy 5 dkg-os kocka élesztőnek fél centis szelete), csipet cukor, egy evőkanál igazi házi disznózsír.

A töltelékhez:

egy nagy fej vöröshagyma, 1 evőkanál étolaj, 2 cikk fokhagyma, kb 20 cm póréhagyma, 2 egész tojás, 1 evőkanálb tejföl, egy mokkáskanál kukoricakeményítő, kevés bors, szárított paradicsom. + a tésztából megmaradt 1 tojásfehérje.

Elkészítése:

Az 1 dl langyos tejbe szórjuk a csipet cukrot és az elmorzsolt élesztőt. Ha felfutott, a liszttel, zsírral, a tojás sárgájával, csipet sóval a nokedlitésztánál egy kicsit keményebb tésztát dagasztunk..csak úgy kézzel...lazán. A lényeg, hogy inkább lágy legyen, mint kemény.

Kb fél óráig kelesztjük, konyharuhával letakarva. Amíg a lepénytészta kel, egy evőkanál olajon egészen világosra fonnyasztuk a vékony csíkokra vágott vöröshagymát, Az utolsó percben hozzá dobjuk a szintén vékony karikára vágott pórét és a zúzott fokhagymát, enyhén besózzuk. Ha kész lehúzzuk a tűzről.

A töltelékhez 2 tojásfehérjét + a lepénytészta készítésekor kimaradt 1 tojásfehérjét  nem túl keményre felverjük, hozzátesszük a a 2 tojás sárgáját, a  kanálnyi tejfölt a kukoricakeményítőt a szárított paradicsomot, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk és a megkelt tésztát egy kb 30 cm hosszú, kivajazott, lisztezett tűzálló tálba simítjuk. Tetejére halmozzuk a hagymát, kissé bele is nyomkodjuk a tésztába, majd megint kelesztjük. Akkor gyújtjuk be a sütőt (nekem villanytűzhelyem van, nem légkeverős, 160 fokra állítottam), amikor letelt a második kelesztés, ami most már csak 15 perc.

Most még nem tesszük rá a tojáshabot, ezért érdemes felhasználásig hűtőben tárolni. Körülbelül 35 perc múltán kivesszük a lepényt és a tojásmasszát a tetejére öntjük. A lepényt a sütőbe visszatesszük és kb 15-20 perc alatt szép, barnás-pirosra sütjük.

Körülbelül 20 perc után négy nagy kockára vágjuk és máris szólíthatjuk a még ágyban szuszogó családtagokat.Ha még nem állnak sorban az asztal mellett.

A 16. században egyre inkább meghonosodó pulyka, mára hétköznapi ételünkké vált..szerencsére…Az angolban  turkey nevet viselő madár… - na, ez egy bizarr dolog..néhány szót érdemes rá áldozni - Amerikából repült át az öreg kontinensre…kis segítséggel….elég, ha Columbusra gondolunk…de ez még mind semmi! Mert  miért Turkey a neve? Nos anno az európai  szállítói verseny a törökök javára dőlt el.

Egy másik verzió szerint: a  pulyka egzotikus madárnak számított és az idő tájt Európában minden, ami egzotikum volt - vagy töröknek  vagy indiainak vélték. Apropó…van, ahol indiai tyúkként pirítják, párolják a békésnek egyáltalán nem mondható szárnyast.

Persze csak a vadabb, parlagi fajtákra lehet mondani, hogy „mérges pulyka” – „Szebb a páva, mint a pulyka…”stb…ismerős? – Viszont van ennél barátságtalanabb is:

Mérges pulyka, zöld uborka,

Üvegbe van savanyítva.

vagy ez:

Mérges pulyka, mérges tyúk,

Miért rúgtad  ki a paszulyt?

Nem a broilerre kell gondolni ilyenkor….az biztos…

Hevenyészett bevezetőm után végre rátérek a lényegre. Egy saját találmányra. Szerénységem a Pulyka Rustica nevet adományozta e hétköznapi fogásnak…Miért e nevet választottam? Passz. Tán az ihlet, vagy a front….

Az egész konyhai hadművelet egy tekintélyes – legalább egy kg-os pulyka felsőcomb megvásárlásával, majd kicsontozásával veszi kezdetét. Vagy filét vásárolunk...de akkor a házi kedvenc , ha van (kutyus),  nem részesül az igazi csont rágcsálásának semmivel nem pótolható élményében...A nagyobb csíkokra, darabokra vágott és enyhén (!)lesózott pulykát  kb két órára magára hagyom. Két maréknyi hagyományos lencsét – vagyis semmi különlegeset csak amolyan rusticásat, étkezési lencsét – beáztatok langyos, sós vízben. 

Amíg a hús ízesedik, a lencse puhul. Könnyű mint az egyszeregy.. Nos két órányi pihenő után jön az igazi meló! Kb 5 dkg  vajat egy serpenyőben felolvasztok, amikor  serceg, belevetem a pulykacsíkokat és nagy lángon fehéredésig pirítom, majd egy pohárnyi vizzel felöntöm, a lángot is visszaveszem és fedő alatt kb 50 percig párolom. De előtte két evőkanálnyi vöröshagyma krémmel tovább fokozom az alakuló ízhatásokat. Vigyázat! Ha kész – tubusos – vöröshagymakrémet használunk, akkor a további sózástól már tartóztassuk meg pulykánkat, mert sok lesz a jóból! Szerintem jobb a saját magunk aprította vörihagymát  reszelni...  ellátva a szükséges hagymaízzel a rusztikus falatokat. Közben félig-meddig megpuhult a lencsénk. Leszűrjük, aztán felfűtjük a sütőnket. Villanytűzhelyem van. 200 fokon 10 percig előmelegítek, aztán folytatom a lencsés rizs készítését. Három maréknyi (kb 15-20 dkg) rizst két evőkanálnyi étolajon megfehérítünk, erre ráterítjük a leszűrt lencsét. Kb egy liternyi forró vizet megsózunk…evvel öntjük le a rizses lencsét. Itt nem adnám meg a só mennyiségét…inkább azt mondom, ízlés szerint. Szóval az előre felforrósított sütőnkben 25 perc alatt, az edényt lefedve készre pároljuk a lencsés rizs-köretet.

Ha megpuhultak a pulykacsíkok, és a levét nagyrészt elfőtte, egy púpozott evőkanál teljesen egyszerű mustárral adom meg a pulyka-egytál ízhatásának lényegét! Leheletnyi borsolás után mokkáskanálnyi liszttel híg mártássá sürítem a hús alatt maradt zamatos lét és már készen is vagyunk !Szinte!

Ugyanis a  tálaláskor egy kb 3 cm-nyi hajszálvékonyra vágott citromhéj szeletet további apró darabkákra metélek és a húst evvel, valamint kevés aprított kaporral illatosítom. Na, most már tényleg fogyasztható az egzotikusból rusztikusra egyszerűsített madár.  Hát nem egy fogyókúrás fogás,elismerem. Viszont a lencse, nagyon gazdag különféle ásványi anyagokban, vitaminokban. Nem mintha védőbeszéd után kiáltana Pulyka rusticám…csak úgy mondom…

Jó étvégyat!

Utóirat: legalább négy ember biztosan jól fog lakni a receptben megadott mennyiségből...