Fenti szállóige - első fele - a képen mosolygó francia király IV.Henrik nevéhez fűződik.

Talán mégsem ezért nevezte a nép Jó Henrik királynak....

Ámbár....a jó király minden alattvalója fazekába tyúkhúslevest kívánt, a jólét jelképeként.

Igy már érthető...Még Voltaire is költeményt irt az aranyló levesről a mi tokaji aszunk mellett, ha hinni lehet a kultúrtörténeti anekdotának.

Ezután a kis bevezető után ismerkedjünk meg IV. Henrik tyúkhúslevesével, amit mi is nyugodtan elkészithetünk, minden alapanyag adott hozzá. Én már kipróbáltam, mondhatom mindenki megelégedésére.

Mindenekelőtt egy nagy levesfőző fazék szükséges hozzá, melyet félig megtöltünk hideg vizzel. Ebbe jön a megtisztított petrezselyemgyökér, zeller, néhány káposztalevél, egy velőscsont és kevés piritott hagyma /zsiron üvegesre piritva/.Sóval, borssal ízesitjük és hagyjuk csendesen forrdogálni.  Ha igazán franciásra szeretnénk  hangolni a jó király levesét, akkor olyan fűszer-csokorral bolondítjuk meg, amihez az alap zeller, petrezselyem-csokréta mellé egy szál friss kakukkfüvet, tárkonylevelet és egy babérlevelet is hozzákötünk.

A megtisztított tyúk máját és szívét, valamint egy jókora szelet füstölt sonkát /nem zsírosat/, kis fej hagymát, gerezd fokhagymát, kevés petrezselyemzöldjét apróra vágjuk és péppé finomitjuk. Tejben áztatott zsemlével két tojással és sóval, borssal, szerecsendióval összeállitjuk, majd beletöltjük  a tyúk belsejébe és bevarrjuk.. A tyúkot a forrásban lévő levesbe tesszük, majd az állat korától függően főzzük kb 1 óráig. Ezután belevágjuk a feldarabolt répát, 2-3  kis fej gombát, kupica konyakot.

Miután a leves elkészült, a tyúkot kiemeljük a léből és egy másik tálban feldarabolva szervírozzuk. Pirított fehérkenyér-kockákkal tálaljuk.  A franciáknál ez a leves, egy tartalmas egytál-féle. Vidékenként változó mártással, körettel fogyasztják.

Így tálaljuk....

vagy így...vagy ahogy tetszik

Jó étvágyat hozzá !